Erdély különleges képződmény a Föld testén. Ezért illik rá a parafrazált szállóige:

"Ha a Föld Isten kalapja, úgy Erdély bokréta rajta."

Ebbe a színes bokrétába illik bele az Erdélyi Szigethegység keleti oldalán, a kunverő I. László királyunk nevét viselő Tordaszentlászló is.

Tordaszentlászló Erdély három néprajzi vidéke: Kalotaszeg, az Aranyos-vidék és a Mócvidék találkozásánál fekszik, és a magyar nyelvterületek egyik legszebb, néprajzi és művelődéstörténeti hagyományokban gazdag tájegységének, Kalotaszegnek máig kies oázisa, színes virága. A falu a Maros-, Aranyos- és Kis-Szamos völgyeit összekötő római út mentén, Kolozsvártól délnyugatra 22 km, Tordától északnyugatra 36 km távolságra található; a Gyalui-havasok és az Öreghavas találkozásánál, az Aranyos folyó és a Kis-Szamos vízválasztója közelében jött létre.

Közelebbrõl a helység a Bence-, az Aranyos-, a Szőlő- és a Lengyel-patak által épített keskeny teraszokon települt, és alkot piacteres, több utcás halmazfalut. A csak észak felé nyitott, és a jégkorszak után hegységperemi süllyedéssel keletkezett szűk völgyet: a Szentlászlói-medencét az Erdélyi-szigethegység keleti peremének szelíd körvonalú elõhegyei: a kúp alakú Kapsa, a Kiserdő, a Bencei-erdő, a Nagyerdő, valamint a lentebbi Bükk-erdő határolják, amelyeket úgy öveznek a lombkoszorús erdõk, mint a szentlászlói leányok fejét a gyöngyös párta. A Szentlászlói-medence fõ folyóvize a Fenes-patak, amelyet a helybeliek Szőlő-patakának neveznek.

A falura vonatkozó első hiteles történeti adatok Imre király (1196-1204) idejéből illetve 1285 –ből származnak. 1196 -ban már állt a Tetődombon Szent László temploma, 1285 -ben a településnek ( „villa de Sancto Ladislau” ) már önálló plébániája volt, s közigazgatásilag mint „possessia Zenthlaslo regalis” (1409) Léta királyi vár birtokaihoz tartozott. Léta várának birtokaival az évszázadok során a következők rendelkeztek: Hunyadi János mostohanővére (1456), Corvin János (1490), majd az erdélyi fejedelemség idején (1541-1690) a Gécziek, a Kamutiak, a Jósikák, később pedig, a XIX-XX. században a Jósikák leszármazottai – a Csákiak, a Mikesek és a Széchenek.

A környék utolsó földesura gróf Széchen Miklós, az Osztrák-Magyar monarchia utolsó párizsi nagykövete volt, akinek a XIX. században telepített dendrológiai park és a középen álló 64 szobás angol barokk kastély volt a nyári rezidenciája

Látnivalók:

- az Árpád-kori templomból visszamaradt művészeti emlékek az 1888-ban épült református templomban: az 1487-ból származó és naponta kétszer megszólaló Szent László-harang; az 1488-ból származó címeres boltzárókő; kőbe vésett címerpajzson a Mikola nemzetség és a Dengelegi Pongrácz család címerelemei; az 1747-ből való faragott-festett, párját ritkító, Erdélyben egyedi szószékkorona, illetve a 1750-ből származó barokk festéső kán tori pulpitus; szedettes-szőttes, írásos és akasztalatos kézimunkák ;

- Szent-László királyunk mellszobra a cinteremben;

- a Kalotaszegi Tájház és Múzeum;

- a Jósika-Mikes-Széchen család angol barokk stílusú kastélya és 14 holdas dendrológiai parkja;

- a két világháborúban elesettek obeliszkje és kopjafa a Faluközben;

- az iskola kalotaszegi stílusban készült tablógyűteménye;

- az Árpád-kori római katolikus templom a szomszédos Magyarfenesen (Vlaha);

- a XVIII. századi román fatemplomok a szomszédos Kisfenesen (Finisel) és Isztolnán (Stolna);

- a Kós Károly által tervezett és szentlászlói mesterek által kivitelezett kalotaszegi faragott kapu az isztolnai hídnál, Észak- és Dél-Erdély határánál (1940-1944).

Szeretettel várjuk és kívánjuk, hogy jól érezzék magukat Tordaszentlászlón!